Az internet fejlődése. Robbanás várható az internet kereskedelemben.
A bizonytalanság. A jelenlegi gazdasági helyzetben felértékelődik a mellékállású vállalkozás lehetősége.
A multiknál elköltött pénz. Ugyanaz a pénz elkölthető a saját webáruházban.
Folyamatos jövedelem. Egyszer kialakítunk egy fogyasztói rendszert és folyamatosan fizetnek a hálózat forgalma után.
Kockázatmentesség. Megelégedett vásárlókból álló fogyasztói rendszer. 100% megelégedettségi garancia.
Nincs eladás. A hálózat tagjainak fogyasztását mérik. Fogyasztunk.
Befektetés nincs.
Képzési program. Cd, könyv, rendezvény.
Mentorvonal. Anyagi érdeke, hogy átadja az üzletág minden tudását.
Korszerű vásárlás. 48h belül házhozszállítás.Nincs kvóta.
Nemzetközi üzlet. Kiterjeszthető 80 ország piacára. 1-2 éven belül egységes európai piac lesz.
péntek, február 27, 2009
hétfő, február 23, 2009
Zsuzsibabának
Észak-keletről
fúj a szél, s visz magával
minden porszemet.
Hunyd be a szemed,
s pilládba zárt homokból
újra gyöngy leszek,
vagy az a könnycsepp,
ami két ölelés közt,
vágyunkból ered.
fúj a szél, s visz magával
minden porszemet.
Hunyd be a szemed,
s pilládba zárt homokból
újra gyöngy leszek,
vagy az a könnycsepp,
ami két ölelés közt,
vágyunkból ered.
csütörtök, február 19, 2009
Életjelek
LC ELC EZÜST Szint
9% 15% 21% Üzleti %
5 15 30 személyes szponzorált
200 200 200 személyes PÉ
10 30 50 Új belépők
10 15 15 törzavásárló
2 6 10 15MT tart
15 30 50 mélység
5 20 40 FKP
15+ 30+ 60+ BBS
10+ 20+ 40+ WES
kedd, február 17, 2009
vasárnap, február 15, 2009
Olvassa az Amway Europe hivatalos mikroblogját a Twitter/amwayeurope weboldalon
http://twitter.com/amwayeurope
http://twitter.com/amwayeurope
kedd, február 10, 2009
JEANNE D'ARC
A lány aki felforgatta európát.
SZENT JOHANNA -- JEANNE D'ARC
Május 30.
*Domrčmy, 1413 körül +Rouen, 1431. május 30.
Jeanne d'Arc valószínűleg 1413 vízkeresztjének napján született a Maas folyó menti kis faluban, Domrčmyben. Szülei Champagne-ból bevándorolt, nem éppen szegény parasztok voltak. Apja, Jacques d'Arc községi elöljáró volt. Édesanyját Isabelle-nek vagy Zabillet-nek hívták, de volt egy mellékneve is: Romée. Így nevezték azokat, akik megjárták Rómát, vagy más távoli kegyhelyre zarándokoltak. A jámbor szülők házasságából öt gyermek született, két lány és három fiú. Jeanne a negyedik volt a sorban. Keresztelésekor az Úr legkedvesebb, szűz apostolának (Szent Jánosnak) mennyei pártfogására bízták, kit a korabeli hívek különösképpen tiszteltek. És Jeanne életével bizonyságot tett arról, hogy méltóvá vált égi pártfogójához, amikor erkölcsi-politikai tisztátalanságba süllyedt korában a testi-lelki tisztaság tanúja lett.
A francia történelem egyik legsötétebb korszakában, a százéves háború idején élt. Az angol királyok a francia trón örökösödési jogát akarták megszerezni. 1420. május 20-án Troyes-ban az elborult elméjű VI. (Őrült) Károly (+ 1420) francia király nevében Izabella királynő és Jó Fülöp burgundiai herceg egyezményt kötött V. Henrik angol királlyal, mely szerint Henrik feleségül veszi VI. Károly leányát, Katalint, és a király halála után örökli a francia koronát. Ez az egyezmény -- állítólagos törvénytelen származása miatt -- kizárta a trónöröklésből VI. Károly fiát, Károly trónörököst, a dauphint. Jó Fülöp, Burgundia és Flandria hercege, a francia birodalom hatalmas hűbéres fejedelme bosszúból csatlakozott a szerződéshez, mivel a trónörökös hívei meggyilkolták apját. A háború így a Loire-ig terjedt, s hullámai Jeanne hazáját is érintették. A kislány gyermekkora folytonos rablások, vérengzések és rettegések közepette telt. A trónviszályokat kihasználó kisebb-nagyobb hűbérurak szabadon hódolhattak harácsolási szenvedélyüknek. A nagyobb haszon kedvéért hol az egyik, hol a másik fél oldalára álltak. Sokszor véres intrikákkal, politikai gyilkosságokkal tetézett köpönyegforgatásaikat leginkább a falvak népe és a városi polgárság szenvedte meg. A parasztok földjeit tönkretették, állataikat elhajtották. Nem egyszer túszokat szedtek, s kegyetlenül legyilkolták őket, ha a nincstelen hozzátartozók képtelenek voltak kifizetni a váltságdíjat. A városok legnagyobb veszedelme a katonák beszállásolása volt, s a polgárok hamar megtanulták, hogy mindkét párt fegyvereseitől ugyanazt várhatják.
A városok tanácsainak egyetlen célja csak az lehetett, hogy ügyes diplomáciával, homályos szerződésekkel -- hol az egyik, hol a másik félnek tett engedményekkel -- mentsék a lakosság életét és vagyonát. Ilyen légkörben élte át Jeanne a látomásait, amelyekben az egyszerű pásztorlány küldetésül kapta, hogy a trónörököst tegye fölszentelt királlyá és tisztítsa meg az országot az angoloktól.
Tizenkét éves volt, amikor először részesült azokban a rendkívüli ajándékokban, melyek egész életét meghatározták, ellátták természetfölötti tanácsokkal és bátorították külső és belső harcaiban. Az Úr különleges figyelmességgel a korabeli Franciaország három legkedveltebb szentjét adta Jeanne mellé vezetőnek: Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalin és Antiochiai Szent Margit vértanút, valamint élete néhány válságos pillanatában Gábriel arkangyalt. De többször nyújtotta ki feléje karját a mennyből és fogadta lányává a Szűzanya is.
A látomások előtt Jeanne teljesen egyszerű falusi lány volt, egy a falu jámbor leányai közül, élénk természetű, szeretett táncolni. Az első jelenés után megváltozott: nem játszott, nem sétált többé, s nem táncolt, legfeljebb a kicsinyekkel, hogy megugráltassa őket. Visszahúzódott a mezei munkától és a pásztorkodástól, s kivételes buzgósággal kezdte gyakorolni hitét: gyakran gyónt, naponta hallgatott szentmisét, rendkívüli áhítattal járult a szentáldozáshoz. A nap bármely percében megtalálhatták a templomban, amint arccal a padlóra borulva vagy térdelve imádkozott, máskor szemét Krisztus Urunk vagy a Szűzanya képmására szegezte.
Látomásaiban a szentek Isten leányának szólították, s buzdították, hogy legyen jó. Majd miután lelki élete kellőképp elmélyült, tudatták vele konkrét feladatát, mely minden látszat ellenére korántsem politikai jellegű volt. Amint maga Jeanne hangoztatta, ő Franciaország igazi királyáért, Jézus Krisztusért indult harcba: VII. Károly, akit meg kellett koronáznia, az országot csak kommendába (letétbe) kapja, s csupán képviselője az ország igazi Urának, Krisztusnak.
Hogy Jeanne az isteni hívásnak engedelmeskedhessen, kérlelhetetlenül szembe kellett szegülnie környezetével. Apja megfenyegette, hogy saját kezével fojtja vízbe, a faluban gúnyolták, zavarodottnak, ördöngősnek tartották. Isten leánya egykedvűen fogadta mindezt, s állhatatosan követte a ,,hangok'' legkisebb utasítását is.
Fölkereste Baudricourt lovagot, a közeli Vaucouleurs várának parancsnokát, aki eleinte természetesen szóba sem állt vele. Végül azonban sikerült rábírnia, hogy adjon mellé egy kis csapatot, melynek kíséretében a trónörököshöz mehet. Férfiruhát öltött -- hogyan is forgolódhatott volna másképp tartósan a férfinép között? --, s így lovagolt az ellenség megszállta területen keresztül minden baj nélkül Chinonba a dauphinhez.
Károly, aki könnyen befolyásolható, ingatag ember volt, környezete sugallatára bizalmatlanul fogadta őt. Letette királyi ruháját, s nemesi öltözetben elvegyült a főurak közt, hogy a ,,boszorkány'' ne ismerje föl.
Boszorkány helyett azonban szerény, egyszerű külsejű pásztorlány lépett a terembe. Egyenesen az álruhás királyhoz lépett, akit még sohasem látott, de azonnal fölismert. Térdre borult előtte és átkarolta lábait. A király fölkiáltott: ,,Nem én vagyok a király, hanem ez itt!'' -- és rámutatott egy úrra, akit a királyi színekbe öltöztettek. A lány azonban nem tágított, hanem ünnepélyesen mondta: ,,Nemes trónörökös uram, az egek Királya általam üzeni, hogy Reimsben királlyá kenik és megkoronázzák Önt.'' Amikor a király ezt követően magánkihallgatáson fogadta, megnyugtatta őt törvényes születését illetően, s föltárta előtte a maga küldetését is.
Károly mélyen vallásos volt, naponta gyónt és háromszor hallgatott szentmisét mindvégig térden állva, s minden ünnepen szentáldozáshoz járult. Jeanne hivatásának elbírálását az egyház tekintélyére és tapasztalatára bízta, s fölkérésére Poitiers-ben hat hétig vizsgálták Jeanne szavahihetőségét. A próbák között szerepelt többek között ez is: egy áldozás alkalmával a papnál két ostya volt, egyik konszekrált, a másik nem. A pap az utóbbit nyújtotta a szűznek, aki ezt mondta: ,,Ez nem ami Urunk Megváltónk Teste. Ő a másik ostyában van.'' -- Abban ugyanis, amelyet a pap elrejtett.
A doktorok arra a véleményre jutottak, hogy Jeanne alázatos, istenfélő, becsületes, egyszerű és mindenestől jó, s mivel azt állítja, hogy Isten Orléans alatt fogja őt jellel igazolni, igenis oda kell küldeni, nehogy az elutasítás a Szentlélek kegyelmének elutasítása legyen. Így aztán Károly egy kis csapat élére rendelte őt, melynek feladata az volt, hogy fedezze az élelmiszer eljuttatását az ostromlott Orléans-ba. És a szállítmány eljutott a városba. Jeanne megjelenése -- akit most már mindenki csak ,,a szűz''-nek (la Pucelle) hívott -- lángra lobbantotta a hitet a város csüggedt lakóiban, fölrázta a fáradt és félénkké vált katonákat. És háromnapos harc után, 1429. május 8-án Orléans megszabadult az angoloktól.
Ez az első eredmény megszerezte az ismert pénzember, Coeur anyagi támogatását a rendkívül nehéz loire-i hadjárathoz. 1429. június 18-án a patay-i csatában az angolokat Loire menti állásaik föladására és elhagyására kényszerítették, parancsnokuk, Talbot elesett. A francia sereg ekkor az angolok háta mögött Reimsbe indult, ahol 1429. július 27-én a trónörököst királlyá kenték. A szertartáson jelen volt Jeanne, kezében tartva mindvégig -- mint ő maga mondta -- a szeretet zászlaját, s Károlyt azzal a szent olajjal kenték királlyá, amelyet egykor a Szentlélek hozott galamb képében Szent Remigius (+ 533) reimsi püspöknek a frank Klodvig keresztelésére és koronázására. Ezzel VII. Károly visszanyerte az angol királytól, VI. Henriktől a törvényes uralkodói jogot. Jeanne-t azzal jutalmazta meg, hogy egész családját örökös nemesi rangra emelte (a címet maga Jeanne sohasem viselte), és szülőhelyének adómentességet biztosított.
Jeanne -- jóllehet kortársai egybehangzó véleménye szerint kitűnően ülte meg a lovat és forgatta a fegyvert -- győzelmeit egyedül Isten kegyelmére hagyatkozva vívta ki. A hadi siker titkát a katonák lelkének kegyelmi állapotában találta meg. Szigorúan megtiltott közöttük mindenféle káromkodást, paráznaságot, elűzte a táborból a bűnös nőket, kiket lélekbelátó képességével azonnal fölismert. És a katonaélet durvaságaihoz szokott sereg elfogadta parancsait és meghajolt Isten leánya előtt, aki egyik győzelemről a másikra vezette őket. Jeanne a polgárháború következtében hajléktalanná vált szerzeteseket és apácákat összegyűjtötte külön zászló alatt, hogy ezzel biztosítsa számukra a közös imádság lehetőségét, a katonáinak pedig a szentmisehallgatást.
Csata közben mindig a legveszélyesebb helyzetekben lehetett látni. Gyakran mondogatta, hogy mivel valamennyien gyóntak a csata előtt, semmiféle veszedelem nem fenyegeti őket. Ugyanakkor minden bátorsága ellenére is állandóan vallotta, hogy igazi küldetése nem a harc, hanem a béke és a segítség kieszközlése a szenvedőknek.
Minden fontos csata előtt több ízben is -- személyesen -- fölajánlotta az ellenfélnek a békekötést, kitéve magát ezzel azok ocsmány szidalmainak és káromlásainak. Súlyos vállsebesülése után (amit előre megjövendölt) csak annyit kért, hogy ott helyben gyónhasson és társai kötözzék be, azután azonnal visszatért a csatatérre. Legádázabb ellenségeinek elestét megsiratta és hosszasan imádkozott, vezekelt értük. A patay-i csatában egy haldokló angol katonát halála pillanatáig bűnbánatra biztatott és vigasztalt. Csekély pihenő idejében, ha csak tehette, imádságba vonult. Úgy tűnt, észre sem veszi a rajongást, mely körülvette, s természetes egyszerűséggel utasított vissza minden -- csak az ő lényének szóló -- csodálatot.
A koronázás után addig akarta folytatni a harcot, amíg -- küldetésének megfelelően -- az angolokat teljesen ki nem űzik az országból. Az ingatag jellemű VII. Károly azonban tanácsadói hatására -- akik féltékenyek voltak Jeanne-ra a királyra gyakorolt befolyása miatt -- lassanként elfordult egyetlen igaz támaszától. Kezdte hátráltatni Jeanne terveit, lassította csapatai előrevonulását. Elbocsátotta a költséges koronázási sereget, és titkos tárgyalásba kezdett leghatalmasabb hűbéresével, az angolok oldalán harcoló burgundi herceggel. Így aztán Jeanne Párizs felszabadítására irányuló támadása szeptember nyolcadikán támogatás híján sikertelen maradt. A hadsereg a király parancsa szerint visszatért a Loire-hoz. Tél végén Jeanne a hosszú tétlenséget megunva, saját felelősségére megindult a burgundoktól ostromlott Champiegne védelmére.
1430. május 23-án délután a várból kirohanást intéztek az ostromlók ellen. A visszatérést Jeanne néhány emberével hátvédként fedezte. Mire azonban a várhídhoz ért, a várbeliek azt már fölvonták, és ő néhányadmagával az ellenség kezébe került. Véletlen volt? Vagy árulás? Nem tudni. Jeanne-nak már jó ideje megmondták a szentjei, hogy fogságba fog esni. A luxemburgi herceg foglya lett, s hiába követelte kiadatását a párizsi egyetem, hiába könyörgött érte a herceg felesége ura előtt térden állva, a herceg 10.000 frankért -- akkor óriási összeg! -- átadta az angoloknak.
A hírre, hogy angol fogságba kerül, a szűz hirtelen megingásában és halálfélelmében kivetette magát a vártoronyból, ahol fogva tartották. E tettét később egész hátralévő -- rövid -- életében siratta, de tudta, hogy Isten megbocsátott neki, hiszen őszinte bűnbánattal gyónta meg. A szentség erejébe és az Úr irgalmába vetett rendíthetetlen hitét és bizalmát későbbi bírái arcátlan kevélységnek kiáltották ki.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. Céljuk az volt, hogy aláássák ezzel a reimsi koronázás érvényességét. A perben mozgósították a domonkos inkvizíciót és a párizsi teológiai fakultást, mely akkor, a bázeli zsinat előestéjén szinte második egyházkormányzat szerepét töltötte be (a zsinat célja az volt, hogy a pápa tekintélyét a zsinaténak vesse alá). A dolgok ilyen állása mellett szinte magától értetődik, hogy Jeanne hiába fellebbezett az ítélet kihirdetése előtt a pápához, hiszen a bírák jórészt azonosak voltak a zsinat vezetőivel, önmagukat az egyház kormányzójának tekintették, s úgy vélték, hogy a pápát kellően képviseli a domonkos inkvizítor.
A per Rouenban folyt le a párizsi egyetem 53 doktora, valamint a domonkos inkvizítor előtt. 1431 márciusától májusig tartott. Az elnök Couchon, a beauvais-i püspök volt, egyben az üresedésben lévő érsekség helynöke. Kétségtelenül az angolok nyomása alatt állt, s a per lefolytatásában több szabálytalanságot is elkövetett, ami 25 évvel később alkalmat adott a rehabilitálásra.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egyházi bírák mindent megtettek annak érdekében, hogy Jeanne-t beismerő vallomásra bírják, s ezzel az angolok várakozásának (a koronázás érvénytelenítése) halálbüntetés nélkül is eleget tegyenek. Fáradoztak azon is, hogy a jogi kifogások élét legalább jegyzőkönyvileg elvegyék.
Amint a per megmaradt okmányai mutatják, a kilenc hónapi nehéz fogságban kimerült Jeanne az egész eljárás alatt csodálatos válaszokat adott a teológiai szempontból magasan fölötte álló bíráinak. Csak kettőt idézünk a fennmaradt iratokból:
-- Ha egyszer a hangjaid azt mondták, hogy Isten megszabadítja Franciaországot, minek kellenek még katonák?
-- A katonák harcolnak, de Isten adja a győzelmet.
-- Azt tartod-e, hogy a kegyelem állapotában vagy?
-- Ha abban vagyok, bárcsak megmaradnék benne! Ha nem, bárcsak Isten visszavezérelne kegyelmébe!
Röviddel az ítélet meghozatala előtt azonban halálfélelemtől meggyötörve, megadta a kívánt visszavonást, azaz ,,beismerte'', hogy képzelgések áldozata lett, ,,hangjai'' a sátán praktikái voltak. Az egyházi hatóság erre -- máglya helyett -- kenyéren és vízen töltendő, életfogytiglani börtönre ítélte, s kötelezte, hogy vesse le férfiruháit.
Kifejezetten megígérték neki, hogy ,,vallomása'' fejében az angolok börtönéből átviszik az egyházi börtönbe, de ezt nem tették meg. Megtagadták tőle a szentségeket is. Látomásaiban árulással vádolták a szentjei, az angol őrség egy katonája pedig molesztálni kezdte, mire Jeanne újra felöltötte férfiruháit. Meg kell jegyezni, hogy férfiruháit -- nyilvánvalóan provokatív szándékkal -- nem távolították el, hanem ott tartották a cella egyik sarkába félredobva. Minden bizonnyal számítottak arra, hogy a katonák zaklatása ellen védekezve a szűz előbb-utóbb újra felölti azokat. Tettét notórius visszaesésnek minősítettek.
Miután egy utolsó szentáldozást -- minden kísérő szertartás nélkül - - még engedélyeztek neki, 1431. május 30-án reggel az egyházi bíróság mint visszaeső eretneket kizárta az egyházból. Az angolok, akiket csöppet sem elégített ki az életfogytiglani ítélet, s mindenképp a ,,boszorkány'' halálát akarták, már nem is pazarolták az időt a világi bíróság ítélethozatalára (amely persze ugyanúgy határozott volna). Azonnal átadták Jeanne-t a hóhérnak.
Kopaszra nyírt fejére papírsüveget húztak e felirattal: ,,Eretnek, szakadár, visszaeső bűnös, hitehagyó, bálványimádó.'' Kordéját nyolcszáz (!) angol katona kísérte. Jeanne az egész úton áhítattal imádkozott. A korabeli följegyzések leírják, hogy mindenki sírt körülötte. Mielőtt a kordé a vesztőhelyre ért volna, odarohant egy pap, és rimánkodva könyörgött a szűz bocsánatáért: ő volt a per egyik hamis tanúja, Jeanne sorsának megpecsételője.
Amikor Rouen régi piacterére értek, az elítélt letérdelt, mindenkitől bocsánatot kért, bíráitól és elítélőitől is, és hangosan ajánlotta lelkét Istennek, a Szent Szűznek, Szent Mihálynak, Szent Katalinnak és Margitnak. Feszületet kért. Egy angol katona két gallyat kötött össze feszület gyanánt, amit Jeanne a keblébe rejtett, s az végig vele volt.
Amikor a máglyát meggyújtották, nagy szóval fölkiáltott: ,,Jézus! Jézus!'' -- Ez volt az utolsó szó is, amit hallani lehetett ajkairól: ,,Jézus!''
A hóhér rendesen sűrű, fojtó füstöt szokott támasztani, mielőtt a láng elérte a máglya tetejét, hogy ezzel megrövidítse az elítélt szenvedését. Ez Jeanne esetében nem történt meg. A roueni hóhért ugyanis megzavarta a sok csoda, amit Jeanne-ról, a boszorkányról és a szentről beszéltek, és nem is férhetett eléggé a máglyához, mert túl magasra építették. S bár a hóhér igazán nem könnyen indulhatott részvétre, azt vallotta, hogy a szűznek túlságosan keserves halállal kellett meghalnia. A tömeg föloszlásakor az angol katonák között is elhangzottak ilyen megjegyzések: ,,Az Úr vértanúja volt, szentet égettek el!''
Hamvait a Szajnába szórták, nehogy valaki boszorkányságra vagy más gonosz célra használja. Huszonöt évnek kellett eltelnie, míg az angolok végleges kiűzése után VII. Károly francia király Jeanne családjának kérésére jóvátételi eljárást indított meg. Sokan életben voltak az egykori tanúk közül, és nem egy elítélője ismerte el, hogy Jeanne cselekedeteit Isten Lelkének sugallatai vezették.
1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án szentté avatták. 1944. május 13-án XII. Pius Franciaország második patrónájának nyilvánította.
Élete a 20. század dráma-, zene- és filmművészetének érzékeny témája lett. Megpróbálták politikai céllal földolgozni, máskor történelmi jelentőségét csökkenteni. Pedig Jeanne nem akart sem politikát csinálni, sem jelentős történelmi tettet végbevinni. Egyszerűen csak szent volt, Isten igaz leánya, és ezt századunk, úgy tűnik, alig képes fölfogni.
Alakját a mélyen katolikus Paul Claudel formálta meg a leghűségesebben, s műve Honegger oratóriumának szövegkönyve lett. Benne ezek Jeanne utolsó szavai:
Nincs más, csak az ének, és nincs nála erősebb,
Nincs más, csak az öröm, és nincs nála erősebb,
Nincs más, csak az Isten, és nincs nála erősebb!
És a nép (kórus) válasza: Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adta a felebarátaiért.
SZENT JOHANNA -- JEANNE D'ARC
Május 30.
*Domrčmy, 1413 körül +Rouen, 1431. május 30.
Jeanne d'Arc valószínűleg 1413 vízkeresztjének napján született a Maas folyó menti kis faluban, Domrčmyben. Szülei Champagne-ból bevándorolt, nem éppen szegény parasztok voltak. Apja, Jacques d'Arc községi elöljáró volt. Édesanyját Isabelle-nek vagy Zabillet-nek hívták, de volt egy mellékneve is: Romée. Így nevezték azokat, akik megjárták Rómát, vagy más távoli kegyhelyre zarándokoltak. A jámbor szülők házasságából öt gyermek született, két lány és három fiú. Jeanne a negyedik volt a sorban. Keresztelésekor az Úr legkedvesebb, szűz apostolának (Szent Jánosnak) mennyei pártfogására bízták, kit a korabeli hívek különösképpen tiszteltek. És Jeanne életével bizonyságot tett arról, hogy méltóvá vált égi pártfogójához, amikor erkölcsi-politikai tisztátalanságba süllyedt korában a testi-lelki tisztaság tanúja lett.
A francia történelem egyik legsötétebb korszakában, a százéves háború idején élt. Az angol királyok a francia trón örökösödési jogát akarták megszerezni. 1420. május 20-án Troyes-ban az elborult elméjű VI. (Őrült) Károly (+ 1420) francia király nevében Izabella királynő és Jó Fülöp burgundiai herceg egyezményt kötött V. Henrik angol királlyal, mely szerint Henrik feleségül veszi VI. Károly leányát, Katalint, és a király halála után örökli a francia koronát. Ez az egyezmény -- állítólagos törvénytelen származása miatt -- kizárta a trónöröklésből VI. Károly fiát, Károly trónörököst, a dauphint. Jó Fülöp, Burgundia és Flandria hercege, a francia birodalom hatalmas hűbéres fejedelme bosszúból csatlakozott a szerződéshez, mivel a trónörökös hívei meggyilkolták apját. A háború így a Loire-ig terjedt, s hullámai Jeanne hazáját is érintették. A kislány gyermekkora folytonos rablások, vérengzések és rettegések közepette telt. A trónviszályokat kihasználó kisebb-nagyobb hűbérurak szabadon hódolhattak harácsolási szenvedélyüknek. A nagyobb haszon kedvéért hol az egyik, hol a másik fél oldalára álltak. Sokszor véres intrikákkal, politikai gyilkosságokkal tetézett köpönyegforgatásaikat leginkább a falvak népe és a városi polgárság szenvedte meg. A parasztok földjeit tönkretették, állataikat elhajtották. Nem egyszer túszokat szedtek, s kegyetlenül legyilkolták őket, ha a nincstelen hozzátartozók képtelenek voltak kifizetni a váltságdíjat. A városok legnagyobb veszedelme a katonák beszállásolása volt, s a polgárok hamar megtanulták, hogy mindkét párt fegyvereseitől ugyanazt várhatják.
A városok tanácsainak egyetlen célja csak az lehetett, hogy ügyes diplomáciával, homályos szerződésekkel -- hol az egyik, hol a másik félnek tett engedményekkel -- mentsék a lakosság életét és vagyonát. Ilyen légkörben élte át Jeanne a látomásait, amelyekben az egyszerű pásztorlány küldetésül kapta, hogy a trónörököst tegye fölszentelt királlyá és tisztítsa meg az országot az angoloktól.
Tizenkét éves volt, amikor először részesült azokban a rendkívüli ajándékokban, melyek egész életét meghatározták, ellátták természetfölötti tanácsokkal és bátorították külső és belső harcaiban. Az Úr különleges figyelmességgel a korabeli Franciaország három legkedveltebb szentjét adta Jeanne mellé vezetőnek: Szent Mihály arkangyalt, Alexandriai Szent Katalin és Antiochiai Szent Margit vértanút, valamint élete néhány válságos pillanatában Gábriel arkangyalt. De többször nyújtotta ki feléje karját a mennyből és fogadta lányává a Szűzanya is.
A látomások előtt Jeanne teljesen egyszerű falusi lány volt, egy a falu jámbor leányai közül, élénk természetű, szeretett táncolni. Az első jelenés után megváltozott: nem játszott, nem sétált többé, s nem táncolt, legfeljebb a kicsinyekkel, hogy megugráltassa őket. Visszahúzódott a mezei munkától és a pásztorkodástól, s kivételes buzgósággal kezdte gyakorolni hitét: gyakran gyónt, naponta hallgatott szentmisét, rendkívüli áhítattal járult a szentáldozáshoz. A nap bármely percében megtalálhatták a templomban, amint arccal a padlóra borulva vagy térdelve imádkozott, máskor szemét Krisztus Urunk vagy a Szűzanya képmására szegezte.
Látomásaiban a szentek Isten leányának szólították, s buzdították, hogy legyen jó. Majd miután lelki élete kellőképp elmélyült, tudatták vele konkrét feladatát, mely minden látszat ellenére korántsem politikai jellegű volt. Amint maga Jeanne hangoztatta, ő Franciaország igazi királyáért, Jézus Krisztusért indult harcba: VII. Károly, akit meg kellett koronáznia, az országot csak kommendába (letétbe) kapja, s csupán képviselője az ország igazi Urának, Krisztusnak.
Hogy Jeanne az isteni hívásnak engedelmeskedhessen, kérlelhetetlenül szembe kellett szegülnie környezetével. Apja megfenyegette, hogy saját kezével fojtja vízbe, a faluban gúnyolták, zavarodottnak, ördöngősnek tartották. Isten leánya egykedvűen fogadta mindezt, s állhatatosan követte a ,,hangok'' legkisebb utasítását is.
Fölkereste Baudricourt lovagot, a közeli Vaucouleurs várának parancsnokát, aki eleinte természetesen szóba sem állt vele. Végül azonban sikerült rábírnia, hogy adjon mellé egy kis csapatot, melynek kíséretében a trónörököshöz mehet. Férfiruhát öltött -- hogyan is forgolódhatott volna másképp tartósan a férfinép között? --, s így lovagolt az ellenség megszállta területen keresztül minden baj nélkül Chinonba a dauphinhez.
Károly, aki könnyen befolyásolható, ingatag ember volt, környezete sugallatára bizalmatlanul fogadta őt. Letette királyi ruháját, s nemesi öltözetben elvegyült a főurak közt, hogy a ,,boszorkány'' ne ismerje föl.
Boszorkány helyett azonban szerény, egyszerű külsejű pásztorlány lépett a terembe. Egyenesen az álruhás királyhoz lépett, akit még sohasem látott, de azonnal fölismert. Térdre borult előtte és átkarolta lábait. A király fölkiáltott: ,,Nem én vagyok a király, hanem ez itt!'' -- és rámutatott egy úrra, akit a királyi színekbe öltöztettek. A lány azonban nem tágított, hanem ünnepélyesen mondta: ,,Nemes trónörökös uram, az egek Királya általam üzeni, hogy Reimsben királlyá kenik és megkoronázzák Önt.'' Amikor a király ezt követően magánkihallgatáson fogadta, megnyugtatta őt törvényes születését illetően, s föltárta előtte a maga küldetését is.
Károly mélyen vallásos volt, naponta gyónt és háromszor hallgatott szentmisét mindvégig térden állva, s minden ünnepen szentáldozáshoz járult. Jeanne hivatásának elbírálását az egyház tekintélyére és tapasztalatára bízta, s fölkérésére Poitiers-ben hat hétig vizsgálták Jeanne szavahihetőségét. A próbák között szerepelt többek között ez is: egy áldozás alkalmával a papnál két ostya volt, egyik konszekrált, a másik nem. A pap az utóbbit nyújtotta a szűznek, aki ezt mondta: ,,Ez nem ami Urunk Megváltónk Teste. Ő a másik ostyában van.'' -- Abban ugyanis, amelyet a pap elrejtett.
A doktorok arra a véleményre jutottak, hogy Jeanne alázatos, istenfélő, becsületes, egyszerű és mindenestől jó, s mivel azt állítja, hogy Isten Orléans alatt fogja őt jellel igazolni, igenis oda kell küldeni, nehogy az elutasítás a Szentlélek kegyelmének elutasítása legyen. Így aztán Károly egy kis csapat élére rendelte őt, melynek feladata az volt, hogy fedezze az élelmiszer eljuttatását az ostromlott Orléans-ba. És a szállítmány eljutott a városba. Jeanne megjelenése -- akit most már mindenki csak ,,a szűz''-nek (la Pucelle) hívott -- lángra lobbantotta a hitet a város csüggedt lakóiban, fölrázta a fáradt és félénkké vált katonákat. És háromnapos harc után, 1429. május 8-án Orléans megszabadult az angoloktól.
Ez az első eredmény megszerezte az ismert pénzember, Coeur anyagi támogatását a rendkívül nehéz loire-i hadjárathoz. 1429. június 18-án a patay-i csatában az angolokat Loire menti állásaik föladására és elhagyására kényszerítették, parancsnokuk, Talbot elesett. A francia sereg ekkor az angolok háta mögött Reimsbe indult, ahol 1429. július 27-én a trónörököst királlyá kenték. A szertartáson jelen volt Jeanne, kezében tartva mindvégig -- mint ő maga mondta -- a szeretet zászlaját, s Károlyt azzal a szent olajjal kenték királlyá, amelyet egykor a Szentlélek hozott galamb képében Szent Remigius (+ 533) reimsi püspöknek a frank Klodvig keresztelésére és koronázására. Ezzel VII. Károly visszanyerte az angol királytól, VI. Henriktől a törvényes uralkodói jogot. Jeanne-t azzal jutalmazta meg, hogy egész családját örökös nemesi rangra emelte (a címet maga Jeanne sohasem viselte), és szülőhelyének adómentességet biztosított.
Jeanne -- jóllehet kortársai egybehangzó véleménye szerint kitűnően ülte meg a lovat és forgatta a fegyvert -- győzelmeit egyedül Isten kegyelmére hagyatkozva vívta ki. A hadi siker titkát a katonák lelkének kegyelmi állapotában találta meg. Szigorúan megtiltott közöttük mindenféle káromkodást, paráznaságot, elűzte a táborból a bűnös nőket, kiket lélekbelátó képességével azonnal fölismert. És a katonaélet durvaságaihoz szokott sereg elfogadta parancsait és meghajolt Isten leánya előtt, aki egyik győzelemről a másikra vezette őket. Jeanne a polgárháború következtében hajléktalanná vált szerzeteseket és apácákat összegyűjtötte külön zászló alatt, hogy ezzel biztosítsa számukra a közös imádság lehetőségét, a katonáinak pedig a szentmisehallgatást.
Csata közben mindig a legveszélyesebb helyzetekben lehetett látni. Gyakran mondogatta, hogy mivel valamennyien gyóntak a csata előtt, semmiféle veszedelem nem fenyegeti őket. Ugyanakkor minden bátorsága ellenére is állandóan vallotta, hogy igazi küldetése nem a harc, hanem a béke és a segítség kieszközlése a szenvedőknek.
Minden fontos csata előtt több ízben is -- személyesen -- fölajánlotta az ellenfélnek a békekötést, kitéve magát ezzel azok ocsmány szidalmainak és káromlásainak. Súlyos vállsebesülése után (amit előre megjövendölt) csak annyit kért, hogy ott helyben gyónhasson és társai kötözzék be, azután azonnal visszatért a csatatérre. Legádázabb ellenségeinek elestét megsiratta és hosszasan imádkozott, vezekelt értük. A patay-i csatában egy haldokló angol katonát halála pillanatáig bűnbánatra biztatott és vigasztalt. Csekély pihenő idejében, ha csak tehette, imádságba vonult. Úgy tűnt, észre sem veszi a rajongást, mely körülvette, s természetes egyszerűséggel utasított vissza minden -- csak az ő lényének szóló -- csodálatot.
A koronázás után addig akarta folytatni a harcot, amíg -- küldetésének megfelelően -- az angolokat teljesen ki nem űzik az országból. Az ingatag jellemű VII. Károly azonban tanácsadói hatására -- akik féltékenyek voltak Jeanne-ra a királyra gyakorolt befolyása miatt -- lassanként elfordult egyetlen igaz támaszától. Kezdte hátráltatni Jeanne terveit, lassította csapatai előrevonulását. Elbocsátotta a költséges koronázási sereget, és titkos tárgyalásba kezdett leghatalmasabb hűbéresével, az angolok oldalán harcoló burgundi herceggel. Így aztán Jeanne Párizs felszabadítására irányuló támadása szeptember nyolcadikán támogatás híján sikertelen maradt. A hadsereg a király parancsa szerint visszatért a Loire-hoz. Tél végén Jeanne a hosszú tétlenséget megunva, saját felelősségére megindult a burgundoktól ostromlott Champiegne védelmére.
1430. május 23-án délután a várból kirohanást intéztek az ostromlók ellen. A visszatérést Jeanne néhány emberével hátvédként fedezte. Mire azonban a várhídhoz ért, a várbeliek azt már fölvonták, és ő néhányadmagával az ellenség kezébe került. Véletlen volt? Vagy árulás? Nem tudni. Jeanne-nak már jó ideje megmondták a szentjei, hogy fogságba fog esni. A luxemburgi herceg foglya lett, s hiába követelte kiadatását a párizsi egyetem, hiába könyörgött érte a herceg felesége ura előtt térden állva, a herceg 10.000 frankért -- akkor óriási összeg! -- átadta az angoloknak.
A hírre, hogy angol fogságba kerül, a szűz hirtelen megingásában és halálfélelmében kivetette magát a vártoronyból, ahol fogva tartották. E tettét később egész hátralévő -- rövid -- életében siratta, de tudta, hogy Isten megbocsátott neki, hiszen őszinte bűnbánattal gyónta meg. A szentség erejébe és az Úr irgalmába vetett rendíthetetlen hitét és bizalmát későbbi bírái arcátlan kevélységnek kiáltották ki.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. Céljuk az volt, hogy aláássák ezzel a reimsi koronázás érvényességét. A perben mozgósították a domonkos inkvizíciót és a párizsi teológiai fakultást, mely akkor, a bázeli zsinat előestéjén szinte második egyházkormányzat szerepét töltötte be (a zsinat célja az volt, hogy a pápa tekintélyét a zsinaténak vesse alá). A dolgok ilyen állása mellett szinte magától értetődik, hogy Jeanne hiába fellebbezett az ítélet kihirdetése előtt a pápához, hiszen a bírák jórészt azonosak voltak a zsinat vezetőivel, önmagukat az egyház kormányzójának tekintették, s úgy vélték, hogy a pápát kellően képviseli a domonkos inkvizítor.
A per Rouenban folyt le a párizsi egyetem 53 doktora, valamint a domonkos inkvizítor előtt. 1431 márciusától májusig tartott. Az elnök Couchon, a beauvais-i püspök volt, egyben az üresedésben lévő érsekség helynöke. Kétségtelenül az angolok nyomása alatt állt, s a per lefolytatásában több szabálytalanságot is elkövetett, ami 25 évvel később alkalmat adott a rehabilitálásra.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egyházi bírák mindent megtettek annak érdekében, hogy Jeanne-t beismerő vallomásra bírják, s ezzel az angolok várakozásának (a koronázás érvénytelenítése) halálbüntetés nélkül is eleget tegyenek. Fáradoztak azon is, hogy a jogi kifogások élét legalább jegyzőkönyvileg elvegyék.
Amint a per megmaradt okmányai mutatják, a kilenc hónapi nehéz fogságban kimerült Jeanne az egész eljárás alatt csodálatos válaszokat adott a teológiai szempontból magasan fölötte álló bíráinak. Csak kettőt idézünk a fennmaradt iratokból:
-- Ha egyszer a hangjaid azt mondták, hogy Isten megszabadítja Franciaországot, minek kellenek még katonák?
-- A katonák harcolnak, de Isten adja a győzelmet.
-- Azt tartod-e, hogy a kegyelem állapotában vagy?
-- Ha abban vagyok, bárcsak megmaradnék benne! Ha nem, bárcsak Isten visszavezérelne kegyelmébe!
Röviddel az ítélet meghozatala előtt azonban halálfélelemtől meggyötörve, megadta a kívánt visszavonást, azaz ,,beismerte'', hogy képzelgések áldozata lett, ,,hangjai'' a sátán praktikái voltak. Az egyházi hatóság erre -- máglya helyett -- kenyéren és vízen töltendő, életfogytiglani börtönre ítélte, s kötelezte, hogy vesse le férfiruháit.
Kifejezetten megígérték neki, hogy ,,vallomása'' fejében az angolok börtönéből átviszik az egyházi börtönbe, de ezt nem tették meg. Megtagadták tőle a szentségeket is. Látomásaiban árulással vádolták a szentjei, az angol őrség egy katonája pedig molesztálni kezdte, mire Jeanne újra felöltötte férfiruháit. Meg kell jegyezni, hogy férfiruháit -- nyilvánvalóan provokatív szándékkal -- nem távolították el, hanem ott tartották a cella egyik sarkába félredobva. Minden bizonnyal számítottak arra, hogy a katonák zaklatása ellen védekezve a szűz előbb-utóbb újra felölti azokat. Tettét notórius visszaesésnek minősítettek.
Miután egy utolsó szentáldozást -- minden kísérő szertartás nélkül - - még engedélyeztek neki, 1431. május 30-án reggel az egyházi bíróság mint visszaeső eretneket kizárta az egyházból. Az angolok, akiket csöppet sem elégített ki az életfogytiglani ítélet, s mindenképp a ,,boszorkány'' halálát akarták, már nem is pazarolták az időt a világi bíróság ítélethozatalára (amely persze ugyanúgy határozott volna). Azonnal átadták Jeanne-t a hóhérnak.
Kopaszra nyírt fejére papírsüveget húztak e felirattal: ,,Eretnek, szakadár, visszaeső bűnös, hitehagyó, bálványimádó.'' Kordéját nyolcszáz (!) angol katona kísérte. Jeanne az egész úton áhítattal imádkozott. A korabeli följegyzések leírják, hogy mindenki sírt körülötte. Mielőtt a kordé a vesztőhelyre ért volna, odarohant egy pap, és rimánkodva könyörgött a szűz bocsánatáért: ő volt a per egyik hamis tanúja, Jeanne sorsának megpecsételője.
Amikor Rouen régi piacterére értek, az elítélt letérdelt, mindenkitől bocsánatot kért, bíráitól és elítélőitől is, és hangosan ajánlotta lelkét Istennek, a Szent Szűznek, Szent Mihálynak, Szent Katalinnak és Margitnak. Feszületet kért. Egy angol katona két gallyat kötött össze feszület gyanánt, amit Jeanne a keblébe rejtett, s az végig vele volt.
Amikor a máglyát meggyújtották, nagy szóval fölkiáltott: ,,Jézus! Jézus!'' -- Ez volt az utolsó szó is, amit hallani lehetett ajkairól: ,,Jézus!''
A hóhér rendesen sűrű, fojtó füstöt szokott támasztani, mielőtt a láng elérte a máglya tetejét, hogy ezzel megrövidítse az elítélt szenvedését. Ez Jeanne esetében nem történt meg. A roueni hóhért ugyanis megzavarta a sok csoda, amit Jeanne-ról, a boszorkányról és a szentről beszéltek, és nem is férhetett eléggé a máglyához, mert túl magasra építették. S bár a hóhér igazán nem könnyen indulhatott részvétre, azt vallotta, hogy a szűznek túlságosan keserves halállal kellett meghalnia. A tömeg föloszlásakor az angol katonák között is elhangzottak ilyen megjegyzések: ,,Az Úr vértanúja volt, szentet égettek el!''
Hamvait a Szajnába szórták, nehogy valaki boszorkányságra vagy más gonosz célra használja. Huszonöt évnek kellett eltelnie, míg az angolok végleges kiűzése után VII. Károly francia király Jeanne családjának kérésére jóvátételi eljárást indított meg. Sokan életben voltak az egykori tanúk közül, és nem egy elítélője ismerte el, hogy Jeanne cselekedeteit Isten Lelkének sugallatai vezették.
1909. április 11-én boldoggá, 1920. május 16-án szentté avatták. 1944. május 13-án XII. Pius Franciaország második patrónájának nyilvánította.
Élete a 20. század dráma-, zene- és filmművészetének érzékeny témája lett. Megpróbálták politikai céllal földolgozni, máskor történelmi jelentőségét csökkenteni. Pedig Jeanne nem akart sem politikát csinálni, sem jelentős történelmi tettet végbevinni. Egyszerűen csak szent volt, Isten igaz leánya, és ezt századunk, úgy tűnik, alig képes fölfogni.
Alakját a mélyen katolikus Paul Claudel formálta meg a leghűségesebben, s műve Honegger oratóriumának szövegkönyve lett. Benne ezek Jeanne utolsó szavai:
Nincs más, csak az ének, és nincs nála erősebb,
Nincs más, csak az öröm, és nincs nála erősebb,
Nincs más, csak az Isten, és nincs nála erősebb!
És a nép (kórus) válasza: Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adta a felebarátaiért.
Fogd a tényeket
Az igazság felszabadít. Igazság, és a tények szabaddá tesznek.
Tudnod kell az igazságot a tényeket ez tesz szabaddá.
Ne hurcold a láncokat.
Amíg nem tudod, hogy vagy szabad addig nem is vagy szabad.
Dolgozni kell, dolgozzál.
A munka önmagában nem hoz sikert, de dolgozni kell.
Valakinek el kell kezdenie csinálni valamit. Csináld te.
Tudás, egészséges élet, döntés, tények, itt van minden.
Akárki ezt meg tudja csinálni.
Tudnod kell az igazságot a tényeket ez tesz szabaddá.
Ne hurcold a láncokat.
Amíg nem tudod, hogy vagy szabad addig nem is vagy szabad.
Dolgozni kell, dolgozzál.
A munka önmagában nem hoz sikert, de dolgozni kell.
Valakinek el kell kezdenie csinálni valamit. Csináld te.
Tudás, egészséges élet, döntés, tények, itt van minden.
Akárki ezt meg tudja csinálni.
kedd, február 03, 2009
A vezető
1. Vezető az, aki tart valamerre.
2. A vezetőnek célja van.
3. A vezetőnek terve van.
4. A vezető határidőkkel dolgozik.
5. A vezető másokra is hatással van.
6. A vezető úgy van másokra hatással, hogy azok a saját szabad akaratukból (is) követni akarják. 7. A vezető az az ember aki egy halott gépezetbe életet visz.
8. A vezető az az ember aki a beosztottjaiban, nem rabszolgákat, hanem partnereket lát.
9. Vezető az, aki a munkatársait nem potenciális problémaként, hanem élő lehetőségekként látja.
10. Vezető az aki nem ellenfeleket, hanem szövetségeseket, sőt barátokat hagy maga mögött.
11. A vezető példát mutat.
12. A vezető egyben vezetett. Önként beszámol valakinek, hogy visszajelzést kapjon. Sok tanácsadóval dolgozik együtt.
13. A vezető érti a másolódás elvét.
14. A vezető legalább úgy dolgozik, mint ahogyan szeretné, hogy a beosztottjai dolgozzanak.
15. A vezető példa tud lenni az élet minden területén.
16. A vezető úgy bánik az emberekkel, mint ahogyan szeretné, hogy vele is bánjanak.
17. Vezető az, akitől a munka jobban megy és nem az, aki miatt reggel még azt is nehéz eldönteni, hogy egyáltalán bejöjjünk dolgozni.
18. Vezető az, akitől a világ egy élhetőbb helynek látszik.
19. A vezető az, aki nem nyomja el azt akivel dolgozik, hanem magasabbra emeli, mint ahol azelőtt volt, sőt bizonyos értelemben magasabbra önmagánál is. Miután a vezető beszélt a vezetettjével, az többnek érzi magát, mit előtte.
20. Vezető nem az, aki miatt a fél cég munkahelyet vált, hanem az, aki amikor munkahelyet vált, a fél cég követi.
21. A vezető szívből tiszteli az embereket.
22. A vezető tudja, hogy emberekkel dolgozik együtt, akiknek van: magánéletük, személyes problémáik, ingadoznak, értékesek ...
23. A vezető csapatot épít.
24. A vezető törődik a légkörrel.
25. A vezető törődik. (szívből)
26. A vezető szeret.
27. A vezető nem képmutató. (nem tesz úgy mint ha... , tudja, hogy ő is minden gonoszságra képes)
28. A vezető az, aki nem keveri össze a szeretetet a szentimentalitással.
29. A vezető megbocsát. Magának és másoknak is.
30. A vezető nem kell, hogy erős legyen, elég ha gyengén is a "csapata" mellett marad.
31. A vezető elbukhat, csak annyi a fontos, hogy felálljon.
32. A vezetőnek nem kell bizonyítania, mert már bizonyított. A vezetőnek, ha szeret, soha nem kell bizonyítania.
33. A vezető megoldás orientált és nem kritizál.
34. A vezető soha nem kritizál, hanem tanít.
35. A vezető bátorít.
36. A vezető védi az embereit. Betakarja őket.
37. Vezető az, aki tudja, hogy mit miért csinál és vállalja is érte a felelősséget.
38. A vezető céljai és értékmérői egy dimenzióval a vezetett terület fölött vannak.
39. A vezető forrásai egy dimenzióval a vezetett terület fölött vannak.
40. A vezetőnek határozott értékrendje van, amit ugyan nem erőltet senkire, de amit megkedveltet mindenkivel.
41. A vezető erkölcsös, de soha nem ítélkező.
42. A vezető soha nem ítélkezik.
43. A vezető irgalmat és kegyelmet ad. Teret ad a növekedésre.
44. A vezető a valóságban él és másoknak is segít szembenézni a valósággal.
45. A vezető növeli az emberek képességét arra, hogy szembenézzenek a valósággal.
46. A vezető tisztában van önmagával, fölvállalja önmagát és annak megfelelően vezet. (A "vezetők" 80%-a az idejének 70%-át azzal tölti, hogy a gyengeségeit takargatja.)
47. A vezető csak olyat mond, ami hasznos a szükséges építéshez.
48. A vezető soha nem hazudik, de nem is sieti el megmondani az igazat.
49. A vezető soha nem csak munkatárs, hanem vezető is. (...nem barát is.)
50. A vezető soha nem keveri össze a személyes viszonyát az adminisztratív döntésekkel.
51. A vezető kirúgja a barátját is. (de ha kell beköltözteti a saját lakásába.)
52. A vezető soha nem kezeli a helyzeteket az emberektől függetlenül, hanem mindig az embereket kezeli helyzetekben.
53. A vezető azért ismeri a saját és mások személyiségtípusait, hogy felül tudjon rajta emelkedni.
54. A vezető tudja, hogy a hamis egyensúly és mérce hazugság.
55. A vezető tudja, hogy nincs szürke. A dolgok vagy fehérek, vagy feketék. Vagy előre visznek vagy visszavetnek.
56. A vezető komolyan veszi... magát.
57. A vezető nem veszi túl komolyan... magát.
58. A vezető nem szab semmit a boldogsága feltételeként, amit nem muszáj.
59. A vezető nem csak keményen dolgozik, de keményen pihen is.
60. A vezetőnek, nem a munkája az élete.
61. A vezető normális, emberből van, éppen ezért tud vezetni.
62. A vezető beosztja az életét és az idejét.
63. A vezető gyűlöli az űzöttséget. Harcol ellene és irtja ahol csak lehet.
64. A vezető elég felszabadult ahhoz, hogy a vezetéssel törődjön. (adminisztrációs vezető v. titkár (aki leveszi a részletek terhét a vezetőről) + vezető)
65. A vezető szereti amit csinál.
66. A vezető meg tudja szerettetni a munkatársaival azt amit csinálnak.
67. A vezető maga ég és másokat is tűzbe hoz.
68. A vezető a motor.69./A vezető sajátjának tekinti a céget.
70. A vezető érdekeltté teszi a munkatársait. Önmotivációt növeli.
71. A vezető nem keveri össze a célokat a vágyakkal.
72. A vezető folyamatosan felmutatja a célt.
73. A vezető ellenőriz, rajta tartja az ujját a szervezete ütőerén.
74. A vezető elismer, folyamatosan visszajelez, és ezzel biztonságot nyújt.
75. A vezető hosszú, közép és rövidtávon is gondolkozik. Egyáltalán gondolkozik.
76. A vezető a rövidtávú döntéseiben hosszú és középtávú céljait tartja szem előtt.
77. A vezető a fontos, de nem sürgős dolgokból fontos és sürgős dolgokat csinál. Fontos és nem sürgős dolgokkal foglalkozik.
78. A vezető a nem fontos, de sürgős dolgokból nem fontos és nem sürgős dolgokat csinál. Irtja a nem fontos dolgokat.
79. A vezető segít másoknak is megkülönböztetni a fontosat a lényegtelentől, a sürgőset attól ami ráér. Segít a megfelelő dolgot, a megfelelő időben, a megfelelő ideig csinálni. Ő maga fókuszált és segít másoknak fókuszálni.
80. A vezető tudja, hogy sokkal több olyan dolog van amely ugyan fontosnak és sürgősnek látszik, de amelyet, hogy ha most rögtön elfelejtenénk, mégpedig örökre, akkor járnánk a legjobban. Elfelejti az elfelejtendőt.
81. A vezető nagyvonalú a lényegtelen részletekben, hogy aztán kemény lehessen a lényegesben.
82. A vezető kezdeményez (emberileg, de szakmailag is), mégpedig feltétel nélkül.
83. A vezető magabiztos, egészséges énképpel bír.
84. A vezető nem önvédekező.
85. A vezető nem követelőző.
86. A vezető nem erőszakoskodik.
87. A vezető nem manipulál!!!
88. A vezető nem önző. Nem csak a maga hasznát keresi, hanem a másokét is.
89. A vezető megtanulta, hogy miként fejezze ki magát.
90. A vezető megszerzi és továbbadja a szükséges információt.
91. A vezető nem vitatkozik. Nem hadakozik, mert az nem hasznos a nevelésre.
92. A vezető barátságos. A modora kedves.
93. A vezető tanításra alkalmas.
94. A vezető türelmes. Eltűri az emberi gyengeségeket, és türelmes a tévedésekkel szemben is.
95. A vezető szelíd, nagy erejű és hatalmas, de mégis nagyon kedves.
96. A vezető nevel.
97. A vezető int.
98. A vezető képzi magát általános szinten / életintelligenciát szerez.
99. A vezető továbbképzi magát szakmailag.
100. A vezető olvas.
101. A vezető cd-ét, hallgat, dvd-ét néz.
102. A vezető képzésekre jár.
103. A vezető vezetőkkel jár / sasokkal repül.
104. A vezető tudja, hogy nem feltétlenül az a sas, aki annak hiszi magát.
105. A vezető tudja és ha kell érvényesíti a tekintélyét.
106. A vezetőnek nem kell, hogy mindig igaza legyen. A vezető nem bocsátkozik hatalmi harcba. (Érti és megérteti, hogy ő a vezető és nála van a tekintély, akár neki van igaza egy helyzetben, akár nem.)
107. A vezető beismeri és megbánja a hibáit és nem igazolja őket.
108. A vezető nem a maga igazát keresi.
109. A vezető nem akar a legokosabb lenni, hanem a legokosabbakat akarja maga köré gyűjteni.
110. A vezető hallgat a jó tanácsra, bárkitől is jön az.
111. A vezető dönt.
112. A vezető tudja, hogy ha nem dönt már döntött.
113. A vezető tudja, hogy mikor nem dönthet. Ekkor úgy dönt, hogy még nem dönt.
114. A vezető tud "igen"-t is és "nem"-et is mondani.
115. A vezető nem fél meghozni egy népszerűtlen döntést, amennyiben az szükséges.
116. A vezető nem embereknek akar tetszeni, hanem az igazságnak megfelelő elvek szerint él.
117. A vezető képes nyomás alatt is működni.
118. A vezető érti a rendszerelmélet alapjait.
119. A vezető nem kap rendszerrekedést.
120. A vezető delegál.
121. A vezető nem hiszi el azt a mesét, hogy: "Csak az van megcsinálva, amit ő csinált.", de tudja, hogy valószínűleg semmi nincs megcsinálva, amit nem ér el az ő vezetése.
122. A vezető tudja, hogy minden magára hagyott rendszer pusztul. + De maga egy olyan rendszert épít ami, nélküle is a lehető leghosszabb ideig működik. Nem teszi magát nélkülözhetetlenné.
123. A vezető meggyőződik róla, hogy készpénznek vehet e valamit.
124. A vezető a megfelelő embereket gyűjti maga köré.
125. A vezető a képességeiknek megfelelően használja a partnereit.
126. A vezető nem erölteti azt, ami nem megy.
127. A vezető kitart amellett, amiről tudja, hogy működhetne, de amihez még valami hiányzik.
128. A vezető meg tudja különböztetni a kettőt.
129. A vezető vezetőket nevel.
130. A vezető felnőtteket nevel a gyerekekből.
131. A vezető képzi, vagy képezteti az embereit. !!!(A világ 50 legnagyobb cégét megkérdezve, hogy mi a legjobb befektetés, a válasz a következő: Ha a dolgozókba fektetek, azaz képeztetem őket.)
132. A vezető tisztában van vele - magát is beleértve - kinek mi a feladata és felelősségköre.
133. A vezető nem keresi a lehetőséget, hogy valaki mást vádoljon, de igenis tudja, hogy kinek a felelőssége.
134. A vezető nem veszi magára mások felelősségét.
135. A vezető minden felelősséget magára vesz.
136. A vezető, miközben gyűlöli a céltévesztést, szereti azt aki elvétette. (Az embert elfogadja, bátorítja, de a hibáját kijavítja.)
137. A vezető a legszigorúbb, és egyben a legmegbocsátóbb ember.
138. A vezető nem naiv.
139. A vezető mindenért megharcol, hogy aztán ajándékba adhassa.
140. A vezetőnek nagy az empátiás képessége.
141. A vezető épít és nem rombol.
142. A vezető uralkodik magán.
143. A vezető nem viszi be a munkájába a személyes nehézségeit.
144. A vezető tudatosan, szánt szándékkal eldobja az előítéleteit és rögeszméit.
145. A vezető nem a saját sérelmei szerint vezet.
146. A vezető mindent hisz, mindent remél.
147. A vezető gyakran és őszintén mondja, hogy köszönöm.
148. A vezető soha nem szívességből kér munkát, de ha kap tisztelettudóan elfogadja és nem felejti el. (ez nem pénzről, vagy megvesztegetésről, hanem teljesítménybeli szívességről szól.)149. Ha valaki talál egy vezetőt, Istenként fogja imádni.
150. Vezető egyébként csak egy volt és Istenként imádjuk.
+1. A vezető alázatos.
2. A vezetőnek célja van.
3. A vezetőnek terve van.
4. A vezető határidőkkel dolgozik.
5. A vezető másokra is hatással van.
6. A vezető úgy van másokra hatással, hogy azok a saját szabad akaratukból (is) követni akarják. 7. A vezető az az ember aki egy halott gépezetbe életet visz.
8. A vezető az az ember aki a beosztottjaiban, nem rabszolgákat, hanem partnereket lát.
9. Vezető az, aki a munkatársait nem potenciális problémaként, hanem élő lehetőségekként látja.
10. Vezető az aki nem ellenfeleket, hanem szövetségeseket, sőt barátokat hagy maga mögött.
11. A vezető példát mutat.
12. A vezető egyben vezetett. Önként beszámol valakinek, hogy visszajelzést kapjon. Sok tanácsadóval dolgozik együtt.
13. A vezető érti a másolódás elvét.
14. A vezető legalább úgy dolgozik, mint ahogyan szeretné, hogy a beosztottjai dolgozzanak.
15. A vezető példa tud lenni az élet minden területén.
16. A vezető úgy bánik az emberekkel, mint ahogyan szeretné, hogy vele is bánjanak.
17. Vezető az, akitől a munka jobban megy és nem az, aki miatt reggel még azt is nehéz eldönteni, hogy egyáltalán bejöjjünk dolgozni.
18. Vezető az, akitől a világ egy élhetőbb helynek látszik.
19. A vezető az, aki nem nyomja el azt akivel dolgozik, hanem magasabbra emeli, mint ahol azelőtt volt, sőt bizonyos értelemben magasabbra önmagánál is. Miután a vezető beszélt a vezetettjével, az többnek érzi magát, mit előtte.
20. Vezető nem az, aki miatt a fél cég munkahelyet vált, hanem az, aki amikor munkahelyet vált, a fél cég követi.
21. A vezető szívből tiszteli az embereket.
22. A vezető tudja, hogy emberekkel dolgozik együtt, akiknek van: magánéletük, személyes problémáik, ingadoznak, értékesek ...
23. A vezető csapatot épít.
24. A vezető törődik a légkörrel.
25. A vezető törődik. (szívből)
26. A vezető szeret.
27. A vezető nem képmutató. (nem tesz úgy mint ha... , tudja, hogy ő is minden gonoszságra képes)
28. A vezető az, aki nem keveri össze a szeretetet a szentimentalitással.
29. A vezető megbocsát. Magának és másoknak is.
30. A vezető nem kell, hogy erős legyen, elég ha gyengén is a "csapata" mellett marad.
31. A vezető elbukhat, csak annyi a fontos, hogy felálljon.
32. A vezetőnek nem kell bizonyítania, mert már bizonyított. A vezetőnek, ha szeret, soha nem kell bizonyítania.
33. A vezető megoldás orientált és nem kritizál.
34. A vezető soha nem kritizál, hanem tanít.
35. A vezető bátorít.
36. A vezető védi az embereit. Betakarja őket.
37. Vezető az, aki tudja, hogy mit miért csinál és vállalja is érte a felelősséget.
38. A vezető céljai és értékmérői egy dimenzióval a vezetett terület fölött vannak.
39. A vezető forrásai egy dimenzióval a vezetett terület fölött vannak.
40. A vezetőnek határozott értékrendje van, amit ugyan nem erőltet senkire, de amit megkedveltet mindenkivel.
41. A vezető erkölcsös, de soha nem ítélkező.
42. A vezető soha nem ítélkezik.
43. A vezető irgalmat és kegyelmet ad. Teret ad a növekedésre.
44. A vezető a valóságban él és másoknak is segít szembenézni a valósággal.
45. A vezető növeli az emberek képességét arra, hogy szembenézzenek a valósággal.
46. A vezető tisztában van önmagával, fölvállalja önmagát és annak megfelelően vezet. (A "vezetők" 80%-a az idejének 70%-át azzal tölti, hogy a gyengeségeit takargatja.)
47. A vezető csak olyat mond, ami hasznos a szükséges építéshez.
48. A vezető soha nem hazudik, de nem is sieti el megmondani az igazat.
49. A vezető soha nem csak munkatárs, hanem vezető is. (...nem barát is.)
50. A vezető soha nem keveri össze a személyes viszonyát az adminisztratív döntésekkel.
51. A vezető kirúgja a barátját is. (de ha kell beköltözteti a saját lakásába.)
52. A vezető soha nem kezeli a helyzeteket az emberektől függetlenül, hanem mindig az embereket kezeli helyzetekben.
53. A vezető azért ismeri a saját és mások személyiségtípusait, hogy felül tudjon rajta emelkedni.
54. A vezető tudja, hogy a hamis egyensúly és mérce hazugság.
55. A vezető tudja, hogy nincs szürke. A dolgok vagy fehérek, vagy feketék. Vagy előre visznek vagy visszavetnek.
56. A vezető komolyan veszi... magát.
57. A vezető nem veszi túl komolyan... magát.
58. A vezető nem szab semmit a boldogsága feltételeként, amit nem muszáj.
59. A vezető nem csak keményen dolgozik, de keményen pihen is.
60. A vezetőnek, nem a munkája az élete.
61. A vezető normális, emberből van, éppen ezért tud vezetni.
62. A vezető beosztja az életét és az idejét.
63. A vezető gyűlöli az űzöttséget. Harcol ellene és irtja ahol csak lehet.
64. A vezető elég felszabadult ahhoz, hogy a vezetéssel törődjön. (adminisztrációs vezető v. titkár (aki leveszi a részletek terhét a vezetőről) + vezető)
65. A vezető szereti amit csinál.
66. A vezető meg tudja szerettetni a munkatársaival azt amit csinálnak.
67. A vezető maga ég és másokat is tűzbe hoz.
68. A vezető a motor.69./A vezető sajátjának tekinti a céget.
70. A vezető érdekeltté teszi a munkatársait. Önmotivációt növeli.
71. A vezető nem keveri össze a célokat a vágyakkal.
72. A vezető folyamatosan felmutatja a célt.
73. A vezető ellenőriz, rajta tartja az ujját a szervezete ütőerén.
74. A vezető elismer, folyamatosan visszajelez, és ezzel biztonságot nyújt.
75. A vezető hosszú, közép és rövidtávon is gondolkozik. Egyáltalán gondolkozik.
76. A vezető a rövidtávú döntéseiben hosszú és középtávú céljait tartja szem előtt.
77. A vezető a fontos, de nem sürgős dolgokból fontos és sürgős dolgokat csinál. Fontos és nem sürgős dolgokkal foglalkozik.
78. A vezető a nem fontos, de sürgős dolgokból nem fontos és nem sürgős dolgokat csinál. Irtja a nem fontos dolgokat.
79. A vezető segít másoknak is megkülönböztetni a fontosat a lényegtelentől, a sürgőset attól ami ráér. Segít a megfelelő dolgot, a megfelelő időben, a megfelelő ideig csinálni. Ő maga fókuszált és segít másoknak fókuszálni.
80. A vezető tudja, hogy sokkal több olyan dolog van amely ugyan fontosnak és sürgősnek látszik, de amelyet, hogy ha most rögtön elfelejtenénk, mégpedig örökre, akkor járnánk a legjobban. Elfelejti az elfelejtendőt.
81. A vezető nagyvonalú a lényegtelen részletekben, hogy aztán kemény lehessen a lényegesben.
82. A vezető kezdeményez (emberileg, de szakmailag is), mégpedig feltétel nélkül.
83. A vezető magabiztos, egészséges énképpel bír.
84. A vezető nem önvédekező.
85. A vezető nem követelőző.
86. A vezető nem erőszakoskodik.
87. A vezető nem manipulál!!!
88. A vezető nem önző. Nem csak a maga hasznát keresi, hanem a másokét is.
89. A vezető megtanulta, hogy miként fejezze ki magát.
90. A vezető megszerzi és továbbadja a szükséges információt.
91. A vezető nem vitatkozik. Nem hadakozik, mert az nem hasznos a nevelésre.
92. A vezető barátságos. A modora kedves.
93. A vezető tanításra alkalmas.
94. A vezető türelmes. Eltűri az emberi gyengeségeket, és türelmes a tévedésekkel szemben is.
95. A vezető szelíd, nagy erejű és hatalmas, de mégis nagyon kedves.
96. A vezető nevel.
97. A vezető int.
98. A vezető képzi magát általános szinten / életintelligenciát szerez.
99. A vezető továbbképzi magát szakmailag.
100. A vezető olvas.
101. A vezető cd-ét, hallgat, dvd-ét néz.
102. A vezető képzésekre jár.
103. A vezető vezetőkkel jár / sasokkal repül.
104. A vezető tudja, hogy nem feltétlenül az a sas, aki annak hiszi magát.
105. A vezető tudja és ha kell érvényesíti a tekintélyét.
106. A vezetőnek nem kell, hogy mindig igaza legyen. A vezető nem bocsátkozik hatalmi harcba. (Érti és megérteti, hogy ő a vezető és nála van a tekintély, akár neki van igaza egy helyzetben, akár nem.)
107. A vezető beismeri és megbánja a hibáit és nem igazolja őket.
108. A vezető nem a maga igazát keresi.
109. A vezető nem akar a legokosabb lenni, hanem a legokosabbakat akarja maga köré gyűjteni.
110. A vezető hallgat a jó tanácsra, bárkitől is jön az.
111. A vezető dönt.
112. A vezető tudja, hogy ha nem dönt már döntött.
113. A vezető tudja, hogy mikor nem dönthet. Ekkor úgy dönt, hogy még nem dönt.
114. A vezető tud "igen"-t is és "nem"-et is mondani.
115. A vezető nem fél meghozni egy népszerűtlen döntést, amennyiben az szükséges.
116. A vezető nem embereknek akar tetszeni, hanem az igazságnak megfelelő elvek szerint él.
117. A vezető képes nyomás alatt is működni.
118. A vezető érti a rendszerelmélet alapjait.
119. A vezető nem kap rendszerrekedést.
120. A vezető delegál.
121. A vezető nem hiszi el azt a mesét, hogy: "Csak az van megcsinálva, amit ő csinált.", de tudja, hogy valószínűleg semmi nincs megcsinálva, amit nem ér el az ő vezetése.
122. A vezető tudja, hogy minden magára hagyott rendszer pusztul. + De maga egy olyan rendszert épít ami, nélküle is a lehető leghosszabb ideig működik. Nem teszi magát nélkülözhetetlenné.
123. A vezető meggyőződik róla, hogy készpénznek vehet e valamit.
124. A vezető a megfelelő embereket gyűjti maga köré.
125. A vezető a képességeiknek megfelelően használja a partnereit.
126. A vezető nem erölteti azt, ami nem megy.
127. A vezető kitart amellett, amiről tudja, hogy működhetne, de amihez még valami hiányzik.
128. A vezető meg tudja különböztetni a kettőt.
129. A vezető vezetőket nevel.
130. A vezető felnőtteket nevel a gyerekekből.
131. A vezető képzi, vagy képezteti az embereit. !!!(A világ 50 legnagyobb cégét megkérdezve, hogy mi a legjobb befektetés, a válasz a következő: Ha a dolgozókba fektetek, azaz képeztetem őket.)
132. A vezető tisztában van vele - magát is beleértve - kinek mi a feladata és felelősségköre.
133. A vezető nem keresi a lehetőséget, hogy valaki mást vádoljon, de igenis tudja, hogy kinek a felelőssége.
134. A vezető nem veszi magára mások felelősségét.
135. A vezető minden felelősséget magára vesz.
136. A vezető, miközben gyűlöli a céltévesztést, szereti azt aki elvétette. (Az embert elfogadja, bátorítja, de a hibáját kijavítja.)
137. A vezető a legszigorúbb, és egyben a legmegbocsátóbb ember.
138. A vezető nem naiv.
139. A vezető mindenért megharcol, hogy aztán ajándékba adhassa.
140. A vezetőnek nagy az empátiás képessége.
141. A vezető épít és nem rombol.
142. A vezető uralkodik magán.
143. A vezető nem viszi be a munkájába a személyes nehézségeit.
144. A vezető tudatosan, szánt szándékkal eldobja az előítéleteit és rögeszméit.
145. A vezető nem a saját sérelmei szerint vezet.
146. A vezető mindent hisz, mindent remél.
147. A vezető gyakran és őszintén mondja, hogy köszönöm.
148. A vezető soha nem szívességből kér munkát, de ha kap tisztelettudóan elfogadja és nem felejti el. (ez nem pénzről, vagy megvesztegetésről, hanem teljesítménybeli szívességről szól.)149. Ha valaki talál egy vezetőt, Istenként fogja imádni.
150. Vezető egyébként csak egy volt és Istenként imádjuk.
+1. A vezető alázatos.
Leírt cél
1953-ban a Yale egyetemen végeztek egy kutatást, amelyben egyetemistákat kérdeztek meg a célok kapcsán. A megkérdezettek 60 %-a nem tudta, mi lesz 27%-a azt mondta, hogy majd lesz háza autója, megházasodik lesznek gyerekek. A fennmaradó 3 % a célok kérdésre konkrét, dátummal egybekötött és cselekvéstervvel ellátott írott célokkal rendelkezett.20 év múlva visszakeresve a vizsgált csoportot megdöbbentő eredményre jutottak. A megkérdezettek azon 3%-a, akik konkrét célokat állítottak messzebbre jutottak és többet kerestek, mint a fennmaradó 97 %. Olvasva ezt az eredményt én úgy döntöttem, nekem megéri időt töltenem a céljaimmal.
Emberi bánásmód
A Carnegie Technológiai Intézet tíz ezer ember aktáját elemezte és arra a következtetésre jutott, hogy a siker 15%-ban a technikai felkészültségnek, továbbá a szakmára való alkalmasságnak és a tehetségnek köszönhető, ugyanakkor 85%-ban személyiségbeli tényezőkön múlik és azon, miként tudnak bánni az emberekkel.
Jövőkép
Odafigyelés
Meghallgatás
Egyetértés
Érzékenység
Bizalom kiépítése
Dicséret
Mosoly
Hogyan csökkentse a stresszt és a félelmeket
Alkalmazni az emberi bánásmód 9 alapelvét, mely garantálja a hatékonyságot
Hogyan kommunikáljon világosan és tömören
Hogyan tervezze meg és építse fel saját pozitív image-t
Hogyan faragjon ellenfélből szövetségest
Hogyan építsen nyertes kapcsolatokat, melyek minden esetben működnek
Hogyan adja el saját magát és ötleteit
Hogyan kezeljen komplex kihívásokat
A problémamegoldás alapelvei
Ha megkérdezzük az embereket, általában mindenkinek valamilyen negatív érzelem tapad a konfliktushoz, valamiféle „rossz” dolog jut az eszébe: a harc, a feszültség, a küzdelem, a fegyverek, a veszekedés, a veszteség stb. Az emberek a konfliktusnak általában a negatív oldalait hangsúlyozzák, vagyis a destruktivitást, a másik fél kihasználását, a nyomásgyakorlást. Pedig a konfliktushelyzet pozitív értékeket is hordozhat. A konfliktus elősegítheti az emberek közötti kommunikáció kialakulását, javulását, hozzájárulhat a jobb megértéshez, vagyis a felek közti viszony pozitív változásaihoz is.
Jövőkép
Odafigyelés
Meghallgatás
Egyetértés
Érzékenység
Bizalom kiépítése
Dicséret
Mosoly
Hogyan csökkentse a stresszt és a félelmeket
Alkalmazni az emberi bánásmód 9 alapelvét, mely garantálja a hatékonyságot
Hogyan kommunikáljon világosan és tömören
Hogyan tervezze meg és építse fel saját pozitív image-t
Hogyan faragjon ellenfélből szövetségest
Hogyan építsen nyertes kapcsolatokat, melyek minden esetben működnek
Hogyan adja el saját magát és ötleteit
Hogyan kezeljen komplex kihívásokat
A problémamegoldás alapelvei
Ha megkérdezzük az embereket, általában mindenkinek valamilyen negatív érzelem tapad a konfliktushoz, valamiféle „rossz” dolog jut az eszébe: a harc, a feszültség, a küzdelem, a fegyverek, a veszekedés, a veszteség stb. Az emberek a konfliktusnak általában a negatív oldalait hangsúlyozzák, vagyis a destruktivitást, a másik fél kihasználását, a nyomásgyakorlást. Pedig a konfliktushelyzet pozitív értékeket is hordozhat. A konfliktus elősegítheti az emberek közötti kommunikáció kialakulását, javulását, hozzájárulhat a jobb megértéshez, vagyis a felek közti viszony pozitív változásaihoz is.
Attitűd
Az attitűdöktől a magatartásig
Az attitűdök olyan értékelő beállítódások, viszonyulási minták, amelyek a múlt tapasztalatait foglalják egybe. Magukba foglalhatnak érzelmi reakciót, véleményt, de választási preferenciát is (Weber, 1992). Az attitűd-formálásnak az a legfontosabb célja, hogy a múlt tapasztalataiból kiindulva, azokat hasznosítva tudjuk cselekvési döntéseinket meghozni. Ez a tanulási folyamat azonban nem passzív; sokszor mi magunk keresünk olyan információt, amely meglevő attitűdjeinket erősíti. A magatartás és az attitűdök között kétirányú kapcsolat van: kölcsönösen alakítják egymást.
Az attitűdök olyan értékelő beállítódások, viszonyulási minták, amelyek a múlt tapasztalatait foglalják egybe. Magukba foglalhatnak érzelmi reakciót, véleményt, de választási preferenciát is (Weber, 1992). Az attitűd-formálásnak az a legfontosabb célja, hogy a múlt tapasztalataiból kiindulva, azokat hasznosítva tudjuk cselekvési döntéseinket meghozni. Ez a tanulási folyamat azonban nem passzív; sokszor mi magunk keresünk olyan információt, amely meglevő attitűdjeinket erősíti. A magatartás és az attitűdök között kétirányú kapcsolat van: kölcsönösen alakítják egymást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)